A Jurtanapokon természetesen arra is gondolunk, hogy ne csak az ember szeme, füle és elméje teljen meg látni-, hallni- és tudnivalóval, hanem a pocakja is jófajta ennivalóval.

    A hagyományos "mai" ennivalók mellet, mint a gulyás, pörkölt, szoté, ragu, cigánypecsenye és kolbász, mindig kínálunk valamilyen ősi eledelt eleink konyhájából. Pár éve elkészült a hun üstünk is, azóta mindig ebben főzzük ezeket az ősi kajákat. A Jurtanapok látogatói már megkóstolhatták a következő finomságokat:

Attila - hun királyi áldos;

Csirkeüstöny hagymafüves monyáddal;

Árpád magyar fejedelmi áldos;

Bárányüstöny zöldelényes szömörcsöggel;

Világfa szárnyasáldos;

Bendegúz marha üstöny.

    A legnagyobb sikernek viszont a lepényeink örvendenek, amelyeket a helyszínen dagasztunk, és sárból tapasztott kemencében sütünk meg. A választék szerencsére nagy, így mindenki megtalálja a neki kedvére (fogára) valót. Vannak édesek - túrós, cseresznyés, barackos, meggyes-mákos -, és sósak - túrós-kapros, szalonnás - hagymás, tejfölös - hagymás, sajtos, stb.

     Ezeknek az étkeknek a receptjeit nem szívesen adjuk ki a kezünkből, viszont egy érdekes étel receptjét megosztjuk mindenkivel:

TÜTTYÖLT RATYLI ősi magyar eledel

Hozzávalók:

Az elkészítés módja:

    A nyersratylit fertályórát posvasztjuk, míg csurmot nem enged. Ha szépen  hröttyen, kipicskázzuk. A nyesedékből aprócsulmákat gyúrunk, ezek kerülnek majd a koshadtba. Közben a pocadékot megpeccsentjük (zzzz peccs!), a ratylit pedig hagyjuk slottyanni. Tüttyölni csak akkor kezdjük, ha már jó vatyálós (cupp). A pesét lesolyvasztjuk, aztán már csak töttyentgetjük, mert hamar odakap, ahova nem szeretnénk. Persze akadhatnak olyanok, akiknek már odakapott. Ez nehéz étel. Aki nem bírja, annak ajánljuk a Rőt kercét rücskölt fittyes tekert vakarttal.