Hun konyha

 

 

A lovaskultúrájú hunok és magyarok étkezési szokásai

A honfoglalás kori magyar konyhát nem lehet összehasonlítani a nyugat-európai konyhák főzéstechnikáival. Gasztronómiai szempontból sokkal magasabb szinten állt, mint a korabeli európai konyhák. A hunok és magyarok konyhájára mindenekelőtt a főzés jellemző, éppúgy, mint a keleti népek konyhaművészetére is. Az első történelmi forrás a magyar étkezési szokásokról Anonymus tollából származik a 12. század végéről, aki a honfoglalás történetének krónikása volt. Kiemeli, hogy a szkítiai őshazában a magyarok húst, halat, tejet, mézet és bort fogyasztottak. Való igaz azonban, hogy nem maradtak fenn részletes feljegyzések sem a hun, sem az ősi magyar konyha ételeiről, elkészítési módjukról, és a felhasznált alapanyagokról, az utóbbi évtizedek jelentős régészeti leletei viszont jó alapul szolgálnak a hunmagyar áldozati és fejedelmi konyhák megismeréséhez.

A hun konyha valószínűsíthető ételei

Ide tartoznak elsősorban az áldozati ételek, melyek rövid vagy hosszú lével készültek. A kínai kutatók szerint a „keng”, az üstben főzött hun áldozati levest jelenti. A töltött különlegességek szintén a népszerű ételei közé tartoztak. A főtt és párolt ételeken kívül a sült hús is a mindennapok kedvelt ételének számított. Nagyon szerették a lapos, lepényszerű kenyereket, tésztaféléket, melyeket hússal, zöldségekkel, tejtermékekkel fogyasztottak. A zöldségek közül a vöröshagyma, a fokhagyma, sárga és fehérrépa, valamint a káposzta volt a legnépszerűbb. A tejtermékek közül ismerték a vajat, sajtot, joghurtot, túrót, tejfölt, és a kancatejből erjesztéssel nyert kumiszt. Emellett szívesen fogyasztották a gyümölcslé alapú italokat, árpából erjesztett sört, valamint a bort. Ünnepélyes alkalmak, áldomások, áldozati ételek megszentelő, hagyományos itala csak a bor lehetett. A gyümölcsfélék közül a szőlőt és almát említik a krónikák. Az ősmagyarok konyháját a „pentaton” ízek harmóniája jellemzi. Az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erős párosult. Leggyakrabban használt fűszernövényeik a tárkony, kakukkfű, gyömbér, só és a távoli országokból szerzett bors, melynek ára vetekedett az aranyéval. Az erős ízhatást egyfajta gyömbérrel érték el, mivel a pirospaprikát akkortájt még nem ismerték.

E alapelemek tökéletes harmóniája főzéssel valósulhatott meg: az áldozati ételt fémüstben vízzel főzték, az üst a földön állt, alatta a fa tüze égett.

Kenyereiket, lepényeiket pedig sárból tapasztott kemencében sütötték, ami ezenkívül a hús szárítására is szolgált.

    

Áldosok

Az áldos hosszú lére eresztett leves jellegű étel, többféle húsból készül, zöldségekkel, friss füvekkel, fűszerekkel, gombával esetleg gyümölcsökkel összefőzött étel. Hús nélkül is készülhet, zöldségekből vagy gyümölcsökből. Az áldos készítéséhez zsiradékot és olajat soha nem használtak. Az áldos sűrű levét hideg vízben feltett hagyma és zöldségek szétfőtt együttese alkotja. A jobb és sejtelmesebb ízhatás érdekében a főzéshez használt vizet előzőleg ízesíthetjük kamilla, bodza, akác, hársfa és más illatos virágok - mentalevél, zsályalevél hozzáadásával.

Üstönyök

A rövid levű áldost üstönynek nevezzük. Alapszabályként az áldosnál leírtakat vehetjük alapul, csupán a levét elforraljuk, pörköltszerűen elkészítve.

Kelények

A honfoglalás kori kenyér - a hun áldozati kelény kerek lepényszerű készítmény volt. Ennek alakja a hun hitvilág jelképeit formázta. Kedveltek voltak a napra, holdra, a csillagokra és az állatokra utaló kenyéralakok. Az elkészítéshez teljes kiőrlésű lisztet használtak. Az ízesítéshez különféle gyümölcsöket, túrót, tejfölt használtak, és mézzel édesítették.

Monyád

A monyád a köretek egyik fajtája. Legkedveltebb a tojásos monyád volt, ami a mai galuskatésztánk túrós, zöldséges, húsos, halas és friss fűszerfüves változata.

 

Forrás: Dr. Cey-Bert Róbert Gyula - Hunok és magyarok konyhája

 

Köszöntsük ma Friderika nevű ismerőseinket!
IMG_1357.JPG

Látogatóink száma:

mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter